Korán, reggel 8-kor (akárki akármit mond, külföldön tartózkodáskor a reggel 8 automatikusan korai időponttá válik) indultunk tovább következő úti célunk, Kalutara felé. Első megállónk nem messze Tangallétől, a 30 km-re lévő tengerparti Dondra városában volt. A hely önmagában nem tartogat túl sok érdekességeket, viszont itt járva nem szabad kihagyni a település déli részén, a gyarmati idők óta büszkén a pálmafák fölé magasodó rikító fehér világítótornyot, a Dondra Head Lighthouse-t. Az 1887-ben épült torony érdekességét egyfelől a kivétel nélkül Angliából származó építőanyagok adják, másfelől a sziget legdélebbi pontján álló 49 méter magas épület nem csak az ország legmagasabb világítótornya, de egyben egész Délkelet-Ázsiában is az egyik legnagyobb. Számomra ez a torony Srí Lanka koloniális múltjának egyik jelképévé vált.Érdemes ellátogatni ide.
Tovább haladva aznapi úti célunk felé útba ejtettük a térség egyik legjobb hotelét, a Cape Weligama*****-t (http://bit.ly/2Hd7qdb). Az 5 csillagos resort kitűnő érzékkel vegyíti a modern elemeket a koloniális stílussal, mindezt feldobva egy, az 50-es évek Amerikájára jellemző kis vintage utánérzéssel, ezzel adva egy egészen különleges atmoszférát a szállodának. Mind a hotelkert kialakítása, mind a villák elhelyezkedése, berendezése, privát szférája és egyben kilátása a tengerre (egy 60 m magas sziklára épült) az abszolút hozzáértő tervezés és kivitelezés képét alakította ki bennünk. Mint később megtudtuk, Lek Bunnag, híres ázsiai építész tervezte.A félhold alakú Infinity-Pool mellett állva, olyan érzésünk volt, mintha az Indiai-óceán hullámai felett lebegnénk. Az ámulatba ejtő, pazar kilátás felejthetetlenné tette ezt a hotellátogatást.
Tovább haladva Kalutara irányába értük el a Handunugoda Teaültetvényt. Nem tudtuk, hogy mire számítsunk, hiszen a klasszikus, domboldalakon elterülő Srí Lanka-i teaültetvények az ország középső és északi pontjain vannak leginkább, ahova viszont az előző cikkben is említett közlekedési nehézségek miatt nem volt időnk eljutni.
A Handunugoda Teaültetvény tulajdonosa, az idős Herman Gunaratne fogadott minket, személyesen kísért el az ingyenes ültetvény túrára, melynek részeként bemutatta a gyarmati időkben épült feldolgozó üzem akkori gépeit a manapság használtakkal együtt. Az érces, erős brit kiejtéssel fűszerezett hangján elmesélte, hogy az ősei az angol fennhatóság idején szerezték vissza a földet a gyarmatosítóktól, akik nem hittek abban, hogy az ország ezen a területen teát lehetne termeszteni, így nem tulajdonítottak túl nagy értéket a földnek.
A domboldalon felfelé elmesélte híres teájának, a Virgin White Tea előállításának és ihletésének eredetét, valamint hogy mennyi időbe telt, és hány helyre utazott el a világban, míg megértette az elkészítés módjának jelentőségét. Az ötlet egy 4000 évvel ezelőtti kínai tradícióból eredt: hogy kifejezzék mélységes tiszteletüket a császárnak, a kínaiak az ültetvényeken szűz lányokat alkalmaztak, akik selyem kesztyűben, arany ollóval, arany tálba vágták a tea leveleit, így, az emberi érintés elkerülésével és csak a legnemesebb anyagok használatával biztosítva a császár számára a legtisztább teát. Az emberi érintést elkerülve teszik itt is a teát különlegessé és a lassú begyűjtése miatt (átlagos teaszedő egy nap 30 kg-ot szed le, az itteni speciális teaszedők, akik csak a legfrissebb hajtásokat használják fel, mindösszesen 160 grammot) egyben nagyon ritkává.
Lebilincselő történetét hallgatva megérkeztünk az ültetvény egyik magasabb pontjára, ahol egy hangulatos, teraszos ház várt. Itt leülve kóstolhattuk meg a híres teát, vagy kedvünk szerint 20-30 másik féle teát is. Mint megtudtuk, az összes tea ugyanazon teabokorból készül, pusztán a leszedésének (beleértve, hogy mely leveleket szedik le), szárításának módja határozza meg, hogy milyen tea lesz belőle. A teraszon üldögélve, a különleges teát kortyolgatva –miközben hallgattuk tovább Herman anekdotáit a múltról, britekről, teaszedésről és az életéről– éreztem újra, hogy sikerült Srí Lanka egyik lényegi esszenciáját megtapasztalni.
Érdekesség: a teák leírásait magyar nyelvű itallapon is olvashatjuk, köszönhetően pár lelkes magyarnak.
A nap hátralévő részében utunkat folytatva, ellátogattunk Galle erőddel körbevett óvárosába. Galle óvárosa nem túl nagy, hamar bejárható, mégis hiteles képet fest a 150-200 évvel ezelőtti világról. Érdekesség, hogy habár part menti település, a 2004-es cunami mégsem okozott kárt az óvárosban, köszönhetően az erőd falainak, melyek mesterséges hullámtörőként állták ki a szinte mindent elpusztító hullámok csapásait.
Végezetül két hotelt néztük meg. Természetesen a Cape Weligamához képest mindkét esetben szerényebb épületkomlexumokról, kialakításról és berendezésekről beszélhetünk, habár a Jetwing Lighthouse esetében a csillagok száma még azonos is. Azonban ez ne tévesszen meg senkit, a Jetwing Hotel Lightouse***** jóval szerényebb igények kielégítésére szolgál.. A szobái elfogadhatóak, fürdőszobái talán megközelítik az 5 csillagos kategóriát, viszont a folyosói, közösségi helyiségei, kissé lehangolóak. Annál pozitívabb csalódás ért ezek után az Amari Galle**** hotelben, mely csak 4 csillagos besorolást kapott. Nem tudtuk mire számítsunk a Jetwing után, de az Amari Galle hozta az elvárt szintet. Szépen kialakított, lobby, kellemes szállodakert és a csillagokhoz mérten, visszafogottan elegáns és letisztult szobák várják az ide érkező vendégeket.
A hotelmustra után végül megérkeztünk az elkövetkező két napunk szállására az Anantara Kalutara*****-ba (http://bit.ly/2Fj9Ri5). A különleges helyen (egyik oldalról egy folyó, másik oldalról a tenger szegélyezi) épült hotel felvette a versenyt az első két napunkon otthont adó testvérével, a szintén 5 csillagos Anantara Peace Haven Tangalle Resorttal. Számomra a két hotel minőségben azonos, mégis talán az elhelyezkedése és tágas belső terei miatt, a szívemhez a Kalutara került közelebb.
A következő és egyben befejező posztban az utolsó két napunkról Srí Lankán, illetve a felejthetetlen 3 napos maldív-szigeteki túránkról írok. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.