„Ayubowan!”- hangzik Srí Lankán a legtiszteletteljesebb, hosszú életet kívánó üdvözlés, melynek jelentését helyi idegenvezetőnk, Lionel mondta el, miközben kisbuszunkban ülve haladtunk a fővárosból a 3 és fél óra távolságra lévő, Tangalle nevű városkába.
Srí Lankáról elöljáróban egy fontos dolgot el kell mondani: a közlekedés katasztrofálisan lassú. Hiába épülnek az autópályák kínai pénzből (amelynek használatáért 10 évig kell fizetnie a helyieknek), az ország legnagyobb részén még csak kétszer egysávos utak vannak, melyeken biciklik, tuktukok, személyautók, teherautók és buszok közlekednek. Ezzel nemcsak, hogy zsúfolttá teszik az utakat, hanem még kaotikussá is, hiszen csak folyamatos előzgetéssel lehet haladni, így téve esetünkben a 176 km-es távot egy közel 4 órás országjáró túrává. Ennek ellenére, élmény volt végigmenni a kis falvakon, városokon, mindig volt mit nézni, de ez nagyon megbonyolítja azok számára a tervezést, akik például az egész szigetet szeretnék bejárni, mert könnyen duplájára nőhet emiatt az ott eltölteni kívánt idő.
Sri Lankán ugyanis rengeteg látnivaló van. Legyen szó a leggyakrabban látogatott északi területekről, vagy a szigetország belsejében, a hegyvidéken telepített klasszikus a teaültetvényekről, nemzeti parkokról, a lélegzetelállító buddhista kolostorokról és szobrokról, Kandy színes városáról, illetve akár az ősi, sziklára épült kolostor-erőd Sigiriya-ról, vagyis az Oroszlánszikláról, mind-mind szinte kötelező látnivalók. Emellett pedig ott van még az ország déli régiója is hasonló kincsekkel, melyet tanulmányutunk során felfedezhettünk.
(videó: érkezés az Anantara Peace Haven Tangalle Resort******-ba: https://photos.app.goo.gl/oYXaIrBSF6nVebKe2 )
Ahogy korábban említettem, első állomásunk a tengerparti Tangalle volt, az Anantara Peace Haven Tangalle Resort***** jóvoltából. Gyönyörű panorámájával, szépen karbantartott, kifejezetten ízléses trópusi kertjével, nyugágyaival, tengerre néző feszített víztükrű medencéjével lenyűgözi a vendégeit. A főépületből,hat melléképületből és villákból álló épületegyüttes gyönyörűen illeszkedik a természeti környezetbe.Habár a déli és nyugati parton az erős hullámzás miatt egész évben nem ajánlott a fürdés (könnyedén beviheti az embert a visszahúzódó hullám a mélyebb részekre, illetve a víz alatt megbúvó sziklák komolyabb sérüléseket is okozhatnak), mégis a pihenni vágyók számára a megfizethető luxust, az aktív túrázóknak pedig kiváló kiindulópontot nyújt a hotel. A közelben (1-2 órás autóút) található két híresebb nemzeti park is, a Yala és az Udawalawe Nemzeti Park, valamint a rikító fehér, koloniális Dondra Head Világítótorony, vagy Galle óvárosa és a fennmaradt brit erőd. Érdemes ellátogatni például a Mulkirigala szikla templomba is
Visszatérve a nemzeti parkokra, a mi választásunk végül első napi programként, helyi ajánlásra, a kb. két órás távolságra elhelyezkedő Udawalawe Nemzeti Parkra, és a hozzá tartozó, elárvult kiselefántokkal foglalkozó Elephant Transit Home-ra esett. A Transit Home különlegessége, hogy az itt dolgozók igyekeznek az akár emberi, vagy más behatás által bekövetkezett tragédia miatt elárvult elefántbébiket befogadni, majd amennyire csak lehet, minimális emberi érintkezéssel úgy nevelni őket, hogy 5 éves korukra alkalmasak legyenek önálló életre is a vadonban. Érdekesség és egyben hatalmas teljesítmény, hogy az 1995-ben alapított otthon, működése során, már több mint 90 állatot engedett sikeresen vissza a természetbe, mely világméretű rekordnak számít kategóriájában.
Az Elephant Transit Home után ebédünket a Grand Udawalawe Safari Resortban (Jahn Reisen katalógusból foglalható) költöttük el. A 4 csillagos szálloda tökéletes választás lehet azok számára, akik a szafari miatt érkeznek a térségbe, és egy természetközeli, egyben igényes szállást keresnek. Ebéd után következett a nap fő programja, a már említett Udawalawe Nemzeti Park szafari. A 4x4-es, 6 utast befogadó jeeppek a Safari Resort elé érkeztek a megbeszélt időre, majd egy körül-belül fél órás autóúttal értük el a Nemzeti Park bejáratát, hogy megkezdjük két órás programunkat. Ajánlott a túra előtt némi rúpiával a zsebünkben érkezni (ha eddig nem lett volna nálunk), ugyanis a túra befejeztével illik adni sofőrünknek egy 500 rúpia (kb. 800 Ft) körüli összeget, mellyel megháláljuk a túra közbeni szolgáltatásait.
Ceyloni makákó pihen a Grand Udawalawe Safari Resort hotelkertjében
A nemzeti parkot egyfajta menedéknek szánták a Walave folyón épített Udawalawe víztározó miatt kitelepítésre kényszerült állatoknak, illetve hogy védjék magát a vízgyűjtőt is. Az 1972-ben alapított menedék leginkább hatalmas elefántpopulációjáról ismert, a szigeten itt lehet a legnagyobb eséllyel elefánttal találkozni (igazából szinte biztos). Ezen kívül számos más állat, pl. vizibölények, krokodilok, varánuszok, mongúzok, sasok, pávák, pelikánok és vízimadarak végtelen sora is otthonra lelt a 30 821 hektáros területen. Ritka esetekben láttak a park területén leopárdokat is, de akik ezeket a fenséges nagymacskákat szeretnék látni, számukra szerencsésebb választás a Yala Nemzeti Park szafari programja.
Összességében jó élményekkel távoztunk a parkból, de nyilvánvaló, hogy nem szabad egy afrikai szafari élményre készülni. Számomra apró negatívum volt, hogy a park több részében bokrok és fák szegélyezték utunkat, elzárva ezzel előlünk a területre való kilátást. Kárpótolt később, mikor leértünk a tó partjára, hogy nem csak krokodilokat, bivalyokat és vízimadarakat láthattunk, de végre a tó túloldalán párába burkolózó hegyeket is, mely kivételes látványt nyújtott a lassacskán lemenő nap fényeiben.
Az Udawalawe fő erénye a Yala Nemzeti Parkkal szemben az elefántok nagyobb mennyisége, illetve a „családiasabb” hangulat, hiszen kevésbé felkapott a turisták által, így dugók és tumultus is ritkábban alakul ki egy állat figyelése közben. Ez pedig kifejezetten lényeges pont tud lenni, ha figyelembe vesszük, hogy a kocsik körül létrejövő hangzavar és áradó benzinszag a természet lágy ölén milyen illúzióromboló tud lenni. Azonban akik leopárdokat szeretnének mindenképp látni, azok számára egyértelmű választás a Yala, ahol külön nyomkövetők keresik az állatokat, majd szólnak a turistákat szállító sofőröknek, hogy merre találják a ritka macskákat.
Programunk befejeztével visszaindultunk Tangallébe, hogy másnap továbbinduljunk következő úti célunk, Kalutara felé, útba ejtve néhány hotelt, egy kihagyhatatlan teaültetvényt és 1-2 itt maradt koloniális emléket a brit birodalom fénykorából, mely a gyarmatosítók egykori erejére és hagyatékára nyújt kiváló rálátást. De ezt már csak a következő bejegyzésben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.