Utazásunk harmadik napján a Thai Airways repített bennünket északra, Chiang Maiba (vagy magyarosan "Csiangmaj"). A város és az azonos nevű provincia is egy kissé más klímával rendelkezik, mint Bangkok, vagy a délebbi országrész, ezért 1-2 fokkal hűvösebb, kellemesebb időre számíthatunk. Nemcsak az időjárás kellemesebb itt, Chiang Mai az a hely, ahol a feltöltődés garantált. Az itt élők nyugodtak, kulturáltak, nagyon kedvesek és általuk mi európaiak is elmerülhetünk a lelkünkig hatoló nyugalomban.
Délelőtti érkezésünk után egyből a városnézésbe, egészen pontosan a „templomnézésbe” vetettük magunkat idegenvezetőnkkel. Első állomásunk a Wat Suan Dok („wat” jelentése „templom”) és gyönyörű fehér sztúpákból álló templomkertje volt. Idegenvezetőnk lelkesen mutatta be a buddhizmust. Megtudtuk,hogy ők maguk, nem tekintik vallásnak, inkább filozófiának, illetve egyfajta világlátásnak, gondolkodásmódnak. Mesélt arról, hogy náluk nem kötelező katonaság van, hisz ez elveik ellen lenne, hanem kötelező szerzetesség. Persze itt is megtanulják, hogy mi az alázat, fegyelem, szolgálat, csak egészen más aspektusból. Azonban ez nem tart feltétlenül hosszú hónapokig, ezt már az ifjú szerzetes dönti el, hogy mennyi ideig.
A második állomásunk a Doi Suthep hegyen található a Wat Phrathat Doi Suthep templomegyüttes volt. Elhelyezkedéséből adódóan a pazar kilátásáról és hosszú lépcsősoráról híres templomot 1383-ban alapították (legalább is az első sztúpát). A legenda szerint egy szerzetes, Sumanathera a Sukhothai királyságból (ez a királyság volt az első független thai állam) álmot látott egy relikviáról. Felkerekedett és elment az álom helyszínére, ahol egy vállcsontot talált, melyet Buddhának tulajdonítottak. A történet szerint mágikus erővel bírt, hol eltűnt, hol megjelent és világított, de tudott mozogni és önmagát sokszorozni is.
A relikviát elvitte Dhammaraja királynak, Sukhothai uralkodójának, de ő nem látott benne semmi különlegeset. Nem sokkal később a Lan Na királyság uralkodója is hallott a szent tárgyról és magához hívatta Sumanthera szerzetest, hogy hozza el neki az ereklyét. A csont ott kettétörött, így a kisebbik felét a korábban említett Wat Suan Dokba vitték, míg a nagyobbik felét a király egy fehér elefánt hátára erősítette és a dzsungelbe engedte. Az elbeszélés szerint az elefánt felment Doi Suthepre, ormányával háromszor trombitált, majd elpusztult. Ezt egyértelmű jelnek vették és megindult a templom építése a helyen. Ha arra jártok, biztosan látjátok is majd a fehér elefánt szentélyt is.
Végül, de nem utolsó sorban ellátogattunk a Wat Chedi Luang-hoz, mely 83 méteres magasságával valaha Thaiföld legmagasabb épülete volt. Építését a XIV.században kezdték, de csak a XV. század közepén fejezték be és rövidesen a kor egyik vallási központjává vált. 1468-ban a templom keleti oldalában kapott helyet a Smaragd Buddha is, mely Thaiföld legszentebb kegytárgya. Sajnos egy 1545-ös földrengést követően a templom felső 30 métere leomlott. Nem sokkal később, 1551-ben a Smaragd Buddhát Luangprabangba vitték (mai Laosz). Napjainkban a Smaragd Buddhát a bangkoki Nagy Palotában őrzik.
A város kulturális örökségeinek megcsodálása után a misztikus Mae Rim-völgybe érkeztünk, ahol a Four Seasons Resort Chiang Mai a már védjegyévé vált eleganciájával fogadott minket. 2 napot/2 éjszakát töltöttünk el a resortban, melynek kimondott célja és egyben nagy pozitívuma a privát szféra és annak biztosítása a vendégek számára. Érkezéskor a szálloda élő „kabalája”, Tong, az albínó vizibivaly fogadott, majd buddhista szertartás szerint üdvözöltek minket. Nagyon figyeltek minden részletre. Külön megemlítendő, hogy a hotelhez napi szinten szertartásosan megművelt, saját rizsföld is tartozik, melyre kiváló rálátás nyílik a legtöbb villából.Nyilvánvaló, hogy nem a rizs nagy mennyiségű termesztése, és a kereskedelmi célok vezérelték a szállodaláncot a föld fenntartásában, hanem,hogy nyugodt és egyben autentikus hangulatot adjon a hotel egész területének.Mesés bungallóit és lakosztályait eredeti sziámi festményekkel,gyönyörű pamutszövetekkel díszítették, polírozott teakfa padlóval borították A természetes anyagok használatával az egész resort elegánsan illeszkedik környezetébe.
A következő napot bicikli túrával kezdtük. A Colors of Chiang Mai túrát ajánlották helyi kollégáink, az idő rövidsége miatt. A kényelmes túra során először a MCKean rehabilitációs központot látogattuk meg, mely valaha egy világtól elzárt lepra kolónia volt. Ma különböző testi fogyatékossággal élőknek ad otthont. Az itt élők a maguk készítette emléktárgyak értékesítéséből egészítik ki az államtól kapott támogatást. Egészen szép munkákkal is találkoztunk, valódi művészlelkek is vannak közöttük.Tovább kerekeztünk, majd rövidesen egy hilltribe ( az észak thai-ok összefoglaló neve, highlandernek is fordíthatnánk) iskola előtt álltunk meg.A meglepően jól felszerelt iskolában egyenruhába öltözött vidám gyerekek fogadtak bennünket,akik egy részén persze látszik,hogy hozzá vannak szokva a látogatókhoz. Nagyon kedvelik a fényképezőgépeket és boldogan kattintgatnak, ha a turista megengedi, hogy kipróbálják a masinát. Egy másik megállónál a helyi pékség süteményeiből kóstolhattunk és máris tekertünk tovább a Ping folyó mentén, hogy elérjük Wiang Kum Kam-ot, az ősi város romjait, mely a Lanna királyság fővárosa volt egy rövid ideig (1287 -1290-ig). Mai állapotában a 80-as évek végétől látogatható. Néhány temploma egészen jó állapotban megmaradt, sőt a What Chedi Liam, a csodaszép fehér templom ma is működik.
A délutáni program thai főzőiskolával folytatódott a Four Seasons Rim Thai Kitchen-jében. Aki még ilyen programon nem vett részt,annak talán első hallásra nem hangzott túl izgalmasan, azonban: meglepően szórakoztató volt, köszönhetően a francia executive chefnek, Stéphane Calvet-nek és a szálloda további séfjeinek és szakácsainak, akik thai konyhaművészetet a legmagasabb fokon űzik. A séf először megmutatta a hozzávalókat, majd elkészítette a tom yum goong levest (fűszeres garnela rákleves) majd csoportunkat külön pultokhoz vezették, ahol egy-egy szakács segítségével mindenki megcsinálhatta a maga variációját a témára. A hangulat kiváló volt, a Rim Thai Kitchen szakácsai segítségével új fűszereket, zöldségeket megismerni és egyből meg is főzni külön élmény volt.
Második és egyben utolsó esténken a hotel general managere, Michael Branham is velünk vacsorázott. Nagyon vidám és jó hangulatú este volt. Megtudtuk, hogy a közeli Mon Chaem hegyről fa go kartokkal is lejöhettünk volna. A rozoga, kézzel készített járgányokkal 400 méteren át száguldoznak a helyiek és a vállalkozó kedvű turisták. Nagyobb baleset eddig még nem történt, csak néhány kék folt emlékeztetőül. Mellékesen azt is megemlítette, hogy 3 hónappal ezelőtt Will Smith-t és családját vezette körbe a környéken egy biciklitúra keretében, őket sem tudta rábeszélni a go kartra.... Végül a legfontosabb tanácsa számunkra: Thaiföldön van egy erősen alkoholos, tömény ital, melyet egy kobrával és annak szájában egy fekete skorpióval palackoznak. Ezt az italt, mindenképpen kerüljük el, ugyanis a két állat mérge beleoldódik az italba és –Michael személyes tapasztalata szerint– 20 perces vakságot okoz. Azonban gyorsan hozzátette: amelyikben csak kobra van, abból bátran ihatunk.(!) Majd hirtelen mozdulattal előkapott –nem tudni honnan– egy whiskeys üveget, benne egy gyaníthatóan alkoholos itallal, melyben egyből felfedezni véltük a korábban említett kobrát és skorpiót, majd barátságosan megkérdezte a társaság férfi tagjait, hogy megkínálhatja-e őket…
A hirhedt ital...
Az útra a Világutazó.net is elkísért, videóbeszámolójuk itt tekinthető meg:
https://www.facebook.com/Vilagutazo/videos/10155949078772366/
A Four Seasons Resort Chiang Mait elhelyezkedéséből adódóan azoknak ajánljuk, akik elzárt, csendes és nyugodt helyet keresnek a pihenésükhöz, illetve azoknak, akik a csendes légkör mellett az aktív kikapcsolódások is fontosak, hiszen azokból számos van a környéken, akár a hotel szervezésében is.
A Resortot megtaláljátok nálunk is: http://www.dertourluxury.hu/azsia/thaifold/four-seasons-resort-chiang-mai
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.